Volt már olyan érzésed, hogy a matektanár nem hisz benned?

Talán megkaptad azt a megjegyzést például a matektanárodtól, hogy „te inkább humán beállítottságú vagy,” vagy hallottál olyat, hogy „nem megy neked, sosem leszel elég jó matekból, az a suli, ahova jelentkeznél, túl kemény lenne neked matekból…”, vagy még ennél rosszabbakat is kaphattál…

Ha valaha ilyet mondtak neked, ne hidd el! Ez a cikk neked szól…

Segítek abban, hogy megértsd, mikor vedd komolyan és mikor vesd el ezeket a leértékelő megjegyzéseket, és hogy hogyan folytathatod a tanulást annak ellenére, hogy kritizáltak.

Emlékszem, volt egy diákom, akit az iskolai tanára folyamatosan kritizált. Nem is közvetlenül, hanem burkoltan, például azzal, hogy azt mondta neki: „ha ezt megcsinálod, az már Neked elég lesz. Bőven elegendő számodra, ha az érettségire megtanulod a rövid példákat, a többit úgysem fogod tudni megcsinálni.”  Ezzel azt sugallta, hogy nem vár tőle többet, mert úgysem képes többre, örüljön ha kettesre sikerül, de az is kétséges. 

Ez a fajta hozzáállás rendkívül káros, hiszen mit érzel ilyenkor?

Alkalmatlannak érzed magad, mintha nem lennél elég jó és esélyed sincs. Sőt, még talán félni is fogsz az érettségitől a múltbeli kritikák miatt.

Pedig csak egy kis bíztatás hiányzott volna, hogy elérd a teljes potenciálodat (teljesítőképességedet) és máris megszerezte volna az együttműködésedet a tanárod. 

Az állandó kijavítgatás, a hibák emlegetése a többi diák előtt, és mindezt úgy, hogy nincs egyensúlyban a bíztató megjegyzések számával, az is károsan hathat.

Sajnos a rossz érdemjegyek osztogatása is okozhat ilyen érzést, főleg, ha azok egy egyszeri „nemtanulásból” erednek, vagy ha azok nem a valódi tudást tükrözik, hanem például csak egy kisebb hanyagságot. (Saját példa: Tesiből 5 db ötösöm mellett volt egy 1-es jegy, mert egyszer elfelejtettem a suliba bevinni a tesicuccomat, és így az év végén nem lettem ötös…) 

Szerintem sokkal jobb lenne, ha az iskolai tanár is ismerné a diák céljait az adott tárgyból.

Én bizony nem emlékszem rá, hogy valaha is megkérdezett volna bármelyek tanárom az iskolában.

Ez most is így van egyébként?

Ha a tanár tudná, hogy egy diák például egy erős négyest szeretne elérni matekból, vagy éppen küzd azért, hogy átmenjen belőle év végén, akkor a visszajelzések is teljesen másképp csengenének, meg nagyobb lenne az összehangoltság.

Amikor azt hallod, hogy „neked ezt bőven elég megtanulnod,” ez akkor válik igazán értelmessé és nem kritizálóvá, ha a tanár tudja, hogy te milyen eredményért dolgozol. Így a mondat nem lesz leértékelő, hanem inkább útmutatás a céljaidhoz.

Ha a tanár nincs tisztában a céljaiddal, könnyen félreérthető egy ilyen kijelentés, és magadra veheted. Hiszen nem mindegy, hogy egy diák azért dolgozik, hogy elérje a kívánt jegyet, vagy csak azért küzd, hogy a kettest elérje. Az aktuális célok ismerete mindkét fél számára segíthet abban, hogy a visszajelzések motiválóak legyenek, ne pedig elbizonytalanítóak. A célok persze változhatnak menet közben… 🙂

Kíváncsi lennék, hogy például hogyan hatna a jelenlegi világban, ha Te, mint diák odamennél a tanárodhoz és elmondanád, mi lenne a célod az adott tárgyból, és utána megkérdeznéd, ő mit javasol számodra, hogyan tudnád elérni?

Egy jószándékú tanár szerintem őrült lelkesedéssel támogatna téged a saját plusz idejét is rááldozva. Vagy túl optimista vagyok?

Sokan azt mondják, hogy a „kritika épít,” de én azt tapasztaltam, hogy a legtöbb esetben csak visszahúz.

Az a diák, aki egy-egy negatív megjegyzést kap, gyakran feladja, mert úgy érzi, nem lesz képes elérni azt, amit elvárnak tőle. Pedig nem a kritika számít, hanem az, hogy te hogyan látod magad a kritika tükrében. Lehet, hogy egy tanár azt mondja, hogy vegyél különórákat, mert úgy érzi, ő nem tud már többet segíteni. Ez nem a te hibád, és nem azt jelenti, hogy rossz vagy matekból! Valahol ez egy beismerő vallomása, és nem a Te képességed csorbítása! (Megjegyzés: ez is megtörtént a tanítványaim körében, hogy az iskolai tanár azt mondta a diáknak, hogy keressen külön magántanárt…)

Imádom, ha a diákjaim lelkesek. Hiszen a matekban a motiváció és az érdeklődés elengedhetetlen a sikerhez. De volt már olyan helyzet, amikor arra kellett kérnem egy diákot, hogy óvatosan bánjon a lelkesedésével. Miért? Mert vannak olyan tanárok, akik nem nézik jó szemmel, ha a diák előrébb jár, mint amit az órán tanultak, és nálam ez néha előfordul, mert minden tanuló más és más iskolába jár, így nem tudok szinkronban haladni a sulival.

Például volt olyan diák, aki nálam már megtanulta a következő témát, és az iskolai órán, amikor a tanár még meg sem tanította, túlzottan lelkes volt és olyan miatt jelentkezett, amit még nem is tanultak, hogy ő tudja. A tanár nem örült ennek, mert érezte, hogy nem tőle származik ez a tudás…

Ezért azt javaslom, hogy hagyd, hogy a tudásod fokozatosan bontakozzon ki. Igen, mutasd meg, hogy felkészült vagy abban, és csak abban, amit vettetek a suliban is, kezdj el jó jegyeket szerezni, és ha kérdeznek, természetesen válaszolj helyesen.

A lelkesedésed megmaradhat, csak érdemes vigyázni, hogy ne bántsd meg a tanárodat, ő is lehet küzd azért, hogy a lehető legjobbat nyújtsa neked!

Így szépen lassan virágozhatsz anélkül, hogy kellemetlen helyzetbe kerülnél.

Nemcsak a diákok tapasztalhatják meg a leértékelést, hanem mi, oktatók is.

Én például a saját Facebook-csoportomban, ahol különórákat hirdetek, feladatokat posztolok, néha kapok „észrevétlen” burkolt kritikákat. 😀

Többször előfordul, hogy egy-egy matektanár például csak akkor szól hozzá egy bejegyzéshez, feladathoz, ha kifejezett késztetést érez sokszor elenyésző hiba (sokszor nem is hiba) javítására, közben demonstrálva a saját tökéletes tudását.

Mintha ez változtatna az eredményeken, amelyet a diák elér RaviX-nál. 🙂

Szóval ezt hívjuk kritikának, ami nem a jó szándék szüleménye. Azt nem így tennénk! 🙂

Ugye érted mit akarok ezzel mondani?

Amíg csak a többiek elenyésző hibáit keressük és ennek hangot is adunk (főleg nyilvánosan), addig túl sok a saját házunk táján lévő nem éppen kicsinek mondható kivetnivaló…! 

Tudod mit? Én már nem foglalkozom velük, nem is reagálok ezekre. A kritika akkor lesz hatástalan, ha őszintén hiszel abban, amit csinálsz, és tudod, hogy az eredményeid önmagukért beszélnek. Ha becsületesen és tisztességgel végzed a munkád, senki sem állíthat meg.

Az egyik legfontosabb dolog, amit megtanultam a saját tapasztalataim során, az, hogy fel kell ismerni, mikor kritizálnak valódi segítő szándékkal, és mikor azért, mert valaki irigykedik vagy el akar tántorítani. Volt olyan tanítványom, aki nem árulhatta el az iskolai tanárának, hogy jár különórákra. Egy másik esetben, amikor egy diákom átment végül a segítségemmel év végén matekból, arra kért engem, hogy ne osszam meg ezt a pozitív sikereredményt, mert nem akarja, hogy a tanára erről tudomást szerezzen.

Ezek az esetek mutatják, hogy sokszor még félelmetes is lehet egy tanár.

De a lényeg: A segítő szándékú tanár azzal próbálja jobbá tenni a diákot, hogy bátorítja, és finoman rámutat, hogy hogyan tud javítani. Aki csak kritizál és csak erről beszél, soha nem fog elismerni téged, és csak hibát keresi továbbra is majd benned.

Mikor fejezik be a bántásodat?

Amikor kritikát kapsz, fontos, hogy ne hagyd, hogy az teljesen eltántorítson. Folyamatosan kérdezd meg magadtól: miért mondja ezt? Segíteni akar, vagy csak bántani?

Ha úgy érzed, hogy valaki szándékosan próbál elbizonytalanítani, akkor a legjobb, amit tehetsz, hogy még inkább összpontosítasz a fejlődésre.

Tanulj még többet, gyakorolj, és mutasd meg, hogy mire vagy képes! Eredmények, eredmények, eredmények és abba fogja hagyni a bántásod, megunja.

Ez a valódi élethelyzetekre is igaz, csak figyeld meg. Egy idő után nem hat rád a rossz szándék és éppen ezért el is maradnak. A rossz szándék csak akkor hat rád, ha úgy érzed van benne igazság, akár egy hangyányi.

Ez nem is lenne baj, ha nem tántorítana el a célodtól egy-egy ilyen megjegyzés, vagy hosszú ideig tartó már már lelkileg mérgező személy társasága.

Azoknak a oktatóknak, akik végigolvasták eddig ezt az írást, és esetleg magukra ismernek, ha úgy érzik, hogy néha leértékelő megjegyzéseket tettek a diákjaiknak: ne aggódjanak! Ha ilyen érzéseid támadtak az olvasás közben, az azt jelenti, hogy jószándékú vagy. Mindenkivel előfordulhat, hogy rossz napja van, és olyat mond, amit egyébként nem mondana. Ilyenkor kicsúszhat egy nem megfelelő mondat, amit talán később megbánsz, de ez nem tesz téged rossz emberré.

Az önkritika nagy luxus lenne a valóban rossz szándékú emberek számára, mert ők mindent jól csinálnak és mindenki más rosszul csinál mindent.

Lehet valaki tanár, és lehet, hogy magasabb végzettséggel rendelkezik, de ettől még azok, akik kevésbé képzettek vagy tapasztaltak, ugyanúgy érző emberek. Nem az a cél, hogy kioktassuk őket, hanem hogy megosszuk a tudásunkat, hogy segítsük őket abban, hogy minél jobban boldoguljanak az életben.

Ha úgy érzed, hogy leírtak matekból, ha nem hisznek benned, akkor a RaviX matektanodában megtalálod a támogatást, amire szükséged van. Itt nem csak a tananyagot fogod elsajátítani, hanem azt is, hogyan küzdj meg a kritikával, hogyan építsd fel az önbizalmadat, és hogyan bizonyítsd be, hogy többre vagy képes.

Legyenek eredményeid és elhalnak a leértékelő megjegyzések. Ebben tudok segíteni és hogy újra megszeresd a matekot!

Miben segíthetek?

Írj nekem!